Az otthoniak megnyugtatására és annak bizonyítására, hogy nem éhezem, nem fogok elfogyni májusig.
A szolgáltatások nem is olcsók itt Angliában és igazából az éttermek kínálata sem túl kielégítő. Van mindenféle gyors kajálda, ami ontja magából az egyhangú, egészségtelen vackot és vannak azok az éttermek, ahol lehet, hogy egészséges kaját lehet kapni, de nem egyetemista bukszára lettek szabva. Így hát ha enni akar az ember akkor főz.
A szolgáltatások nem is olcsók itt Angliában és igazából az éttermek kínálata sem túl kielégítő. Van mindenféle gyors kajálda, ami ontja magából az egyhangú, egészségtelen vackot és vannak azok az éttermek, ahol lehet, hogy egészséges kaját lehet kapni, de nem egyetemista bukszára lettek szabva. Így hát ha enni akar az ember akkor főz.
A koli hátulütője egy albérlettel szemben, hogy totál ki van ürítve minden kiköltözésnél, így edény sincs semmi a konyhában, ezeket kellett legelőször beszereznem. Miután ezen túl lendültem, kitaláltam, hogy egy jó kis lecsóval felavatom az eszközöket. Bevásárlás közben jött a következő akadály: minden hozzávaló valamilyen tömegegységben volt adva, a boltban meg minden úgy volt összecsomagolva, hogy x meg y darab, természetesen nem volt rajta tömeg. Én meg elkövettem azt a hibát, hogy kondi után, remegő kezekkel próbáltam megtippelni, hogy mennyi is az annyi. Ebből persze minden alapos túlbecsülése lett és kb 6-8 adagnyi lecsó.
Így lemondhattam az örök sült csirkéről, de azért szinte minden nap eszek húst. :)
Kezdek már berendezkedni a szobámba is, már talán volt is olyan, hogy egy egész napot itt töltöttem. Rá is jöttem, hogy túl kopár, dekornak vettem bele növényeket, Csongor tanácsára fűszernövényeket vettem, hogy valami hasznuk is legyen. Lett is, a ma esti tortellinire ebből a bazsalikomból lett pesto.



No comments:
Post a Comment