Megérkezdtem

Igazából első nap még nem nagyon tudok másról írni, tekintve, hogy 3:30-tól otthoni idő szerint kb. 6-ig utaztam egyfolytában, de nem volt olyan varázslatos, mint Bea keleti útja.

Budapesttől az elválás igazából most egészen ingerszegényre sikeredett. Jó lehet, hogy ez a korai időpontnak is volt köszönhető, amikor is még mély szegénységben élő honfitársaink valamelyik aluljáróban próbálták meg átvészelni a hideg éjszakát és nem a körúton zaklatták a járókelőket. Egészen más volt így nyugodtan felszállni a gépre, hogy nem az ork hordák elől kellett felmenekülni rá.

Némi izgalomra csak az adhatott okot, hogy Csongi, a másik BME-s srác nem nagyon ügyelt a csomagja sülykorlátjára, uh csoportosíthattunk át mindent-mindenhova, hogy bünti nélkül fel tudjunk szállni a gépre - a csomagjából kimaradt cuccainak még egy Burger Kinges papírzacsit is szereztünk, így a Louis Vuitton bőröndnél egyel magasabb kasztból kezdhettük meg Anglia meghódítását.

Az első pozitív csalódás rögtön Stanstedben ért, ugyanis jobb idő volt, mint otthon, és ez így is folytatódott egész nap kb - ha nem aludni akartam volna, akkor lett volna haszna a napszemüvegnek is! A Stansted-London útvonalra érdemes megjegyezni a Terravision nevű társaságot, mert azon túl, hogy ők a legolcsóbbak (9Ł,) elég korrekt városnéző körutat nyújtanak, amíg elér a busz Victoria Stationig: üzleti negyed felhőkarcolói, Tower of London, Tower Bridge, Big Ben, Parlament, Westminster apátság, szóval épp csak a Buckingham palota marad ki a felsorolásból, az meg nincs messze Victoriától.

Aztán jött az legvitatottabb szakasza az útnak, 5 órás buszozás Londonból Bradfordba. Azon túl, hogy jól kialudtam magam a kényelmes úton, az angol jó munkás emberek elkövettek néhány megsüvegelendő dolgot. Először összeszedtünk kb. 20 perc késést induláskor, mert nem bírták elhallgattatni a vészjelzőt, és mivel az ment, ezért nyitotta a vészkijáratokat, aka nem tudták bezárni az ajtót - ez még a magyaroknak is megy, a meglepetés ezután következik: behoztuk a lemaradást! Bár nem volt ennyire prózai a dolog, mert az autópályán észrevette a sofőr, hogy nem működik az egyik index, sebaj mondta, úgy is le kell állnunk egy pihenőbe, mert sofőrt kell váltani a buszon, na ekkor jött a Forma1 szerű meglepetés: A parkolóba begurultunk a szaki mellé, az meg meghegesztette az indexet, mire a két sofőr helyet cserélt és már hasítottunk is tovább, így értünk ide egy kb. 2100km-es (1300 mérföld, szokni kéne ezt is :P) végén 10 perc késéssel Anglia szívébe.