Orientation day

Tegnap volt az orientációs nap, amit borzasztóan megPRoltak már jó előre kb, mintha ez lenne a legfontosabb programunk a félévben. Az egész sűrű bocsánatkérésekkel indult, hogy mivel ilyen szűkös a regisztrációs időszak a tavaszi félév előtt, ezért mi egy nap alatt kapjuk meg az infót, amit az ősziek egy hét alatt.

Hál' Istennek, mert így csak egy délelőtt kellett ott senyvedni az előadóban hallgatva az állítólag olcsó utazási irodák reklámsz**ságait, meg a HK okosító előadását. Míg előbbiek egyáltalán nem olcsóbbak annál, mintha magunk kerekednénk fel, utóbbinak pedig az üzenete siklott meglehetősen félre. Elég nagy feneket kerítve a dolognak arra akarták felhívni a figyelmünket, hogy ne legyünk figyelmetlenek, vigyázzunk az értéktárgyainkra. Ezt addig sulykolták, míg mindenki megszeppent kicsit, hogy milyen gettóba kerültünk, egyébként nincs így, bár az ázsiaiak (főként indiai és pakisztáni) aránya elég magas, kb 20%.

Miután túléltük a délelőtti izgalmakat, ebéd után következhetett a lényeg, beiratkozás, tárgyfelvétel, campus látogatás és a belépők beszerzése az esti félévnyitó buliba.

Egészen hosszú lista, meglepő is lett volna, ha sikerült volna mindent elintézni. A beiratkozás még simán is ment, érdekesség a KBsoknak, hogy itt az egész beköltözési héten a helyi Csicsely ott ül a diákközpontban, kvázi fogadóórán és oldja meg az esetleges problémákat, konstruktívan. Persze mi külföldi diákok holnapig még nem költözhetünk be valami remek szervezési bravúrnak köszönhetően. Sebaj, legalább már van mágneskártyám, amivel az egyetem általános épületeit és a SCIM-hez (helyi Villanykar) tartozó termeket, laborokat 24/7-ben látogathatom, szabadon. Ez meglehetősen fejlett gondolkodásmódra vall, bár már otthon is kezd kialakulni kulturáltabb körökben, az AIT-n pl. már így használható a campus. Ezt követően kezdődött volna a tárgyfelvétel és a kurzusok fixálása, ami a délelőtti előadások tükrében nagyon fontos és sürgős feladat, ugyanis az e-learning rendszerbe már be kell kerülnie a tárgyainknak legkésőbb holnapig. Az egész úgy kezdődött, hogy a kari koordinátor késett jó két órát, mert elhúzódott a diplomavédés, addig senki nem tudott semmit, hogy jön-e, nem-e? Hol érhetők ez az órarendjeink? stb, stb... Miután berobogott, gyorsan beszéltünk kicsit az egyetemről, megmutogatta a dolgokat, kiderült, hogy ő fogja tartani az adatbányászatot és megmutatta, hol tudjuk elérni az órarendeket. Majd mondta, hogy neki mennie is kell, a papírokkal meg ne törjük magunkat, mert egyáltalán nem olyan sürgősek, mint ahogy mindenki állítja, elég eldönteni, hogy mely tárgyakat akarjuk a BME felé kommunikálni, gyakorlatilag hazautazásig, csak azért csináljuk is meg őket... Meg aztán ha már itt vagyunk, akkor ne az egyetemen töltsük az időnket, hanem utazzunk minél több felé Angliában.
Tekintve, hogy otthon diplomát kell írnom, amúgy sem akartam agyon törni magam itt, ezért a kezdeti négy tárgyamból az ütközéseknek köszönhetően lett kettő (kötelező minimum kredittel), de persze azok is mások, mint amiket előre megjelöltem. Most úgy néz ki, hogy adatbányászatot és alkalmazott statisztikát fogok itt hallgatni, szóval nem tervezek belehalni. Bár a tanórák ütemezése elég szerencsétlen, mert hétfőn és pénteken is vannak, uh hosszú hétvégét nem lesz túl egyszerű tartani, de legalább lesz két hét tavaszi szünet, az segíthet valamicskét.
Persze, ameddig vártuk a fószert, addig a többiek mind elmentek campus tourra, ahol megvehették a buliba a belépőt is, mi lekéstük mindkettőt. A hostom  mondta, hogy ő úgy tudja, hogy lehet a helyszínen is jegyeket venni, nyilván kicsit drágábban (5Ł, egy egyetemi klubba!), de sietnünk kell, mert a buli fél tízkor nyit és csak kétszáz helyszíni jegy lesz. Úgyhogy mi siettünk is, odaértünk "időben". Sehol semmi,teljesen kihalt volt minden, ezért átmentünk iszogatni a szomszéd helyiségben lévő egyetemi kocsmába. A mély szegénység jelei itt is megmutatkoztak, pool asztalok, darts gépek, plazmák mindenféle sport közvetítéssel... Már tizenegy lehetett, mikor a megnyitották a bulihelyet és a biztonsági őr átjött, hogy akarunk-e menni a buliba, mert akkor nyom ránk pecsétet, persze elkezdte mindenkire ingyen tukmálni, szóval jó, hogy nem adtunk ki érte pénzt délután :)
A britek alkoholizálási szokása egyébként kicsit kiábrándító, nagy részük már merev részeg volt, mire a buli elkezdődött volna. A lányok pedig, nem értem hogy nem fagy be a lukuk, mert nincs cseppet sem meleg, de kb öv méretű szoknyákban járnak bulizni, de ehhez azért hozzá tudok szokni :P